Megöltek egy 22 éves lányt, meg a 2 éves gyermekét a hegyen (leszarom, nem ismertem, gyújtsák fel a helyszínen az elkövetőt). Ülök a buszon a ritka emberrel, akivel szeretek beszélgetni, mert tiszta buddha. Odajön egy 70-80 éves hozzá.
"Tudsz nevet?"
Béla, Jani, Fecó. Válassz egyet, baszdmeg!
Azt hittem, ez a blog arról fog szólni, hogy mennyire utálom az embereket/magamat. Van, amit szeretek. A bendzsót utálom. De lehet, mégsem. Dőlj hátra 3:25p.-re. Legyél magaddal.
Bónusz magyar népdal az előző lemezről:
Három hete tudok róla, hogy lesz csillagászati előadás a Thury-várban. Meló után, 3 óra chiliszósz főzésen túl csinosba vágom magam. Atlétát vettem fel az ing alá. Odaérek.
(én) "A csillagászati előadás itt lesz?"
"Az tegnap volt."
Déltől egyig ebédszünet van. Ilyenkor bezárjuk a kaput. Jellemzően belakatoljuk, de néha csak a láncot akasztjuk be. Eszek. Hallom, valaki nyitja a kaput.
"Azt hittem nyitva vannak."
(én) "Ha zárva van a kapu, zárva vagyunk."
"Ja, nem tudtam."
35 fok. Beviszem a fekete szőrű kiskutyámat - aki utálja a vizet - kicsit lehűteni a testét.
"Mit képzelsz, hogy beviszed a kutyát a vízbe? Itt emberek fürdenek!"
(én) "Te, ebben a vízben hattyúk meg halak szarnak, hogy az emberekről ne is beszéljek."
"Az nem ugyanaz!"